1927.09.16. – 2011.06.23.

Kedves Mr. Falk,

Azért írok Önnek, mert tudom, hogy Ön angyalként továbbra is jelen van köztünk. Ezt mindenki tudja, aki csak látta a Berlin felett az ég című filmet, ahol Ön értette az angyalok szavát.

Tudom, hogy talán Önnek a kétszeres Oscar-jelölése volt élete legnagyobb elismerése, valamint a megannyi nagyszerű szerep, mely közül sokat barátjával, John Cassavetes-el készített. Vagy akár a felejthetetlen alakítását A herceg menyasszonyában is említhetném, én mégis elsősorban Columbo hadnagyot szeretném megköszönni Önnek.

Létrehozta számomra azt a detektívfigurát, aki egészen kicsi korom óta kísér engem. Nem csupán egy krimisorozatról van szó, hanem egy nyugalmat árasztó figura szellemiségéről, akit csak Ön tudott így megformálni. Tudom, hogy talán nem a legnagyobb dícséret, de biztosan megérti, hogy minden szerepében Columbo hadnaggyal azonosítottam Önt, még akkor is ha éppen autószerelőt, vagy papot játszott. És tettem ezt azért, mert az a békesség, ami Önből áradt, minden szerepére rányomta a bélyegét. Bármilyen nyomozót is láttam a tévében, én mindig Columbo-t kerestem benne, de hamar rá kellett döbbennem, hogy Columbo-hoz még csak hasonlatos figura sem létezik. Életének 35 évét szentelte a detektívnek, de én egyszer sem éreztem a játékán, hogy belefáradt volna, vagy nagyképűen kezelte volna Columbo sikerét. Pont emiatt lehet, hogy a fiatal, bozontos hadnagy az idővel csak külsőleg változott meg: ráncosan és hófehér hajjal is ugyanaz a hős volt, akit szeretünk. Ma is, amikor meglátom Önt az elmaradhatatlan ballonkabátban, egyből elöntenek az emlékek. Egyből felvillan egy kép, amikor a nagypapám mellett egy fotelban ülve néztük egyik epizódját, miközben korgó hassal vártam, hogy a nagymamám behozza nekem a kis tálcán a főtt tojásos melegszendvicset kakaóval... talán nem is volna ilyen erős ez az emlék, ha ezt Ön nem konzerválta volna számomra.

Amikor először megtudtam, hogy itthagyott minket, nagyon elkeseredtem, hiszen még a betegsége ellenére is jó érzés volt tudni, hogy itt él közöttünk. Mostanra azonban megnyugodtam, hiszen tudom, hogy Ön továbbra is köztünk jár. Mi pedig mindazt a szórakozást, amit ránk hagyott, amíg élünk arra fogjuk használni, hogy sohase felejtsük el Önt.

Köszönjük Mr. Falk.