Az illatok, ízek és hangulatok könyve.

A Szederbor volt az első - és véleményem szerint nem az utolsó - Joanne Harris regényem.

A Földialma Joe sikere után Jay írói válságban szenved, gyenge vackokat írogat álnéven. Egy nap kényelmes londoni lakásában rájön, hogy elégedetlen életével. Váratlan döntést szeretne hozni, amitől gyökeresen megváltozik az élete. Új regénybe kezdene, de hogyan? Egy estén valami „különleges” borra vágyik, így lemegy a pincébe és célirányosan levesz egy üveggel ama bizonyos nedűkből, melyek örökre megváltoztatják életét. A „Különlegességek” nem egyszerű borok. Jay gyermekkora meghatározó alakjának, Joe-nak a speciális készítményei. Amikor felbontja az első üveget, abban a pillanatban újra ott érzi magát Joe kertjében, a Pokol Tornáca mellett, abban a kis angol városban, melyet még nem érintett a modernizáció a ’70-es évek végén. Innentől kezdve párhuzamosan követhetjük Jay gyerekkorának legfontosabb egymást követő nyarait és ennek hatására jelenbeli döntéseit. A férfi egyik napról a másikra megvesz egy szőlőbirtokot a hozzá tartozó épületekkel egy kis francia faluban. Csapot-papot, élettársát Londonban hagyva, menekül bele a francia vidék nyugalmába. Fokozatosan barátkozik a falusiakkal, csinosítgatja a konyhakertet és a házat, miközben újra elkezd írni. Múzsája pedig a titokzatos birtokszomszédnője, akiről a faluban mindenféle pletykák terjengnek. Emlékeit nyomon követve megtudhatjuk mi és ki ihlette a Földialma Joe-t. Egy nap újabb „Különlegességek” érkeznek postán Joe-tól, ezúttal vetőmagok formájában. A történet akkor ér a csúcspontjára, amikor a múlt és a jelen egyszerre találkozik - nem csak az ő életében.

A regény nem csak - bármekkora klisé is – lebilincselően izgalmas, hanem vágyat kelt az olvasókban a helyszínek, az emberek, a színek, az illatok, az ízek megismerésére, megtapasztalására. Olvasás közben azonnal rohantam volna kis konyhakertet művelni. Éreztem a különleges borok zamatát és illatát. Teljesen körbelengett az a nyugalom és csend, amelyben a főszereplő élt, ami valljuk be igencsak szép teljesítmény egy könyvtől, amikor a való életben a házunk egészségügyi festésének zajai vesznek éppen körül.

Bár a könyv szerkezete nem volt túl könnyed és szellős, mégis pörögtek a lapok az ujjaim alatt. Nem az a fajta mű, amit néhány óra/nap alatt ki lehet olvasni. A történet komótos tempójához mérten, épp elég egy-két fejezet egyszerre. Ezt a regényt úgy kell kóstolgatni, mint egy régi-régi, különleges Szederbort, aminek az illatában és ízében benne van az a szeretet és törődés, amivel készült.

Ajánlom Joanne Harris ezen könyvét mindazoknak, akiket elsősorban nem a történet cselekménye köt le, hanem az azt övező hangulat. Kellemes olvasást kívánok!

Dréher Boglárka – kikapcsolok.hu