Belépés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Szabadidő
| Könyvajánló: Darren Shan: A kígyók városa |
 |
 |
 |
| Írta: Dréher Boglárka |
| 2012. január 18. szerda, 13:56 |
|
A Város trilógia befejező része bosszantóan sok kérdést hagy maga után.
Sosem könnyű írni egy könyvsorozat befejezése után. A szereplők beköltöznek az ember hétköznapjaiba, és az utolsó mondat után nagy űrt hagynak maguk után. Erről ismerszik meg egy jó sztori. A Város trilógia fojtogató légkörével, nyomasztó világával nehéz együtt lüktetni. Azonban ha az olvasó rátapint a pulzálására, egy fenyegető, de mégis hívogató univerzumba csöppen. Bár a karakterek nem nőttek úgy a szívemhez, mint a Vámpírtörténetekben, vagy a Harry Potterben, mégis érzek egy kis sajgást a szívem táján, azóta, hogy bezártam a könyvet. Egy részem valahogy ott ragadt ennek a zavaros és misztikus Városnak a mocskában.
Fészkelődik bennem egy különös érzés, egy megfogalmazhatatlan gondolat, s megannyi kérdés. Miért és hogyan ragadott magával egy összességében általánosnak mondható krimi? A sokszor gyerekes megfogalmazások hogyan tartották fent az érdeklődésemet? A sok helyen erőltetett misztikum hogyan tudott rávenni a tovább olvasásra? Az érezhetően a Vámpírtörténetekre hajazó csatározás miért nem tántorított el attól, hogy becsapjam a könyvet és a sarokba vágjam? Miért érdekel, hogy mi lesz Al-lal és Capac-cal? Amá-val és Paucar Wami-val? Miért van bennem az az érzés, hogy hallani fogok még felőlük? A befejező rész tíz évvel a második kötet után játszódik. Az elején párhuzamosan követhetjük nyomon Capac-ot és Al-t, mindig a saját szemszögükből. Nagyszerű felütés, felváltva tudhatjuk meg mi történt az elmúlt időszakban mindkét karakterrel, egyes szám első személyben. Aztán Capac eltűnik, s helyettese, a „jó", öreg Ford Tasso felkéri Al Jeery-t, hogy derítse ki, hová tűnt a Kardinális. Most sem egyszerű a dolga, bár előnyére válik kettős élete a kutatás során. Holtnak hitt emberek tűnnek fel, hogy összezavarják a nyomozást. Új negatív karakterek nehezítik a Capac utáni vadászatot. Azon meg sem lepődünk, hogy a titokzatos, vak, inka papok sem könnyítik meg Al helyzetét. Néhány gyenge tényező, melynek életszerűnek kellene lennie, annak ellenére, hogy ez egy misztikus krimi, rontja az olvasás élményét. Ezzel éreztetve, hogy bőven van még mit dolgozni a karakterei jellemén az ír származású horror-trón követelőnek, ha a felnőtt olvasóközönséget akarja a fotelba ültetni. Gondolok itt például Al Jeery kettős életére, mely látszólag nem viseli meg hősünket, holott két teljesen különböző jellemmel bíró embert testesít meg. Vagy például a kíméletlen gengszterek olyan dolgokat tesznek vagy mondanak, ami végett (az általa felépített világban is) hamar ki kéne esniük a presztízsből. Különösen, ha az egyik banda a fajgyűlölet megszállottja. Jó, rendben, ez egy könyv, kitaláció, s az írónak joga van úgy formálni fantáziájának világát, ahogy neki tetszik, legfeljebb lesz, aki nem olvassa el azt, amit papírra vetett. De ha már veszi a fáradtságot és felépít egy maga módján fojtogatva és megfélemlítve magával ragadó világot, ne hagyja, hogy a karakterei irányítsák őt. Azért vagyok ilyen szőrös szívű Darren-hez, mert tudom, hogy ennél jobban is megírhatta volna, annak ellenére, hogy közel tíz évet ölt ebbe a trilógiába. Mindezek dacára halmozódottak fel bennem a fentebb feltett kérdések. Akkor pedig a fene egye meg, valamit mégis csak jól csinált! Kedves Darren Shan, minden tiszteletemmel várom fejlődésed következő állomását! Dréher Boglárka - kikapcsolok.hu
|
