Élménybeszámolónk Malmöről, Koppenhágáról és Bornholmról. 1.rész

Már tavaly ősszel nézegettük a repülőjegy árakat Koppenhágába. Aztán februárra sikerült összespórolni és lefoglalni egy kedvezményes utat az egyik skandináv légitársaságnál. Pár nappal később rábukkantunk Bornholm kis szigetére a neten. A vicc kedvéért megnéztük, hogy Koppenhágából megy-e oda repülő és mennyiért. Nevetségesen olcsón sikerült lefoglalni az utat oda is. A két út két személyre oda-vissza alig került többe, mint egy ottalvós Szigetbérlet. Izgatottan vártuk a június 24.-ei indulást. Felpakoltuk a sátrat, hálózsákokat és irány Ferihegy. A repülőút körülbelül másfél óra volt és lélegzetelállítóan gyönyörű. A kora esti órákban érkeztünk meg dán földre. A fővárosból vonattal átutaztunk Malmöbe a kempingbe. Ennél a vonatútnál szembesültünk először az ottani vendégszeretettel, kedvességgel és azzal, hogy a dolgokat pikk-pakk meg lehet oldani mindenféle bonyodalom és szükségtelen papírmunka nélkül.

Ugyanis első éjszakánkat eredetileg Koppenhágában akartuk tölteni. Miután megvettük a jegyet, gondolkodtunk azon, hogy felesleges volna így tennünk, hiszen akár már aznap át is mehetnénk Malmöbe. Nos, remegő magyar kézzel nyújtottuk oda a pénztáros hölgynek a jegyeket. Jaj, elnézést, de meggondoltuk magunkat. Megoldható e, hogy Malmöig váltsuk be jegyeket? Már rákészültünk az összevont szemöldökre és a félórás csere tortúrára, de szerencsére a hölgy kedves volt, és mosolyogva közölte, ennek semmi akadálya. Kicserélte a jegyeket, kiszámolta a különbözetet, mi kifizettük és kész is volt a művelet, alig fél perc alatt. A vonat az Öresund hídon suhant át, mely összeköti a két országot. Egy szakaszon lemegy a tenger alá, majd Malmö előtt újra felbukkan a hídon. Kissé ijesztő volt számunkra, bedugult a fülünk, éreztük, hogy hűvösebb a levegő is. Amikor felértünk lenyűgöző látvány fogadott. Tenger, amerre csak a szem ellát, kisebb-nagyobb hajókkal és szélmalmokkal, a láthatáron Svédország partjaival. 20 perc múlva pedig már svéd aszfaltot taposott a lábunk.

Itt ért a következő kellemes meglepetés. A centrálból helyi járattal mentünk ki a kempingbe. S nahát, odakint ezt is mily egyszerűen meg lehet oldani: ha egy férfi és egy nő felszáll a buszra együtt, már családnak számít, s a jegy 1 órán keresztül érvényes Malmö bármely helyi járatára, bármely irányba, akár az utazás megszakításával is. És a buszsofőr nem süvíti le a fejedet, ha néhány perccel tovább merészeled használni a jegyed, mert mondjuk a jegy lejárta után éred el az úticélod a tömegközlekedési eszközzel. Malmö külvárosi része csodálatos, rendezett, tiszta, nyugodt és csendes. Körülbelül fél óra alatt értünk ki a kempinghez. Nagy lelkesedéssel és korgó gyomorral becsekkoltunk. Hamar meg volt ez is, két éjszakára sátorhely. Venni kellett kempingkártyát, ami egy évig érvényes bármely skandináv város, bármely kempingjébe. Plusz kaptunk egy-egy kártyát, amivel használni tudtuk a WC-t és a zuhanyzót (!). Ezek a félelmeink ellenére tiszták és higiénikusak voltak. Sátor felállít, cucc kipakol, sátor bezár.

Kaja után néztünk, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a kempingben csak egy szem étterem volt, ott is aranyárban mérték a minimális választékot. Ezen kívül volt egy kis vegyesbolt a recepció mellett, hát felderítettük a táplálék kínálatot. Befelé jövet láttuk, hogy van konyha, sütővel, mikróval, gondoltuk veszünk valami gyors kaját, ha minden kötél szakad. Az első vacsoránk menüje: svéd sör 6db, icipici hotdog kifli 8 db, virsli 10 db. Bementünk hát a konyhába, s azonnal megcsapott a sercegve sülő svéd húsgolyók mennyei illata. Egy nagydarab fickó sütögette őket lelkesen hordozható, elektromos serpenyőjében. Szemünk könnybe lábadt az illatokra, meg arra, hogy mi itt melengetjük a szánalmas kis hotdogjainkat, amíg körülöttünk mindenki grillez, vagy süt. A kemping a tengerpart mellett volt, rálátás nyílt az Öresund hídra és Dánia partjaira a távolban. Kicsüccsentünk hát a mólóra, és elköltöttük szánni való vacsoránkat a fél 11-es naplemente fényeiben. Merthogy arra, északon fél 10-kor még hétágra süt a nap, s csak fél 11 környékén méltóztat nyugovóra térni. Azután sincs igazán korom sötét. Éjfélkor is könnyűszerrel lehet tájékozódni elemlámpa nélkül.

Másnap reggel, hajnalok hajnalán, fél 5 körül, a napocska szemtelenül felébresztett, majd 6 óra után rávett, hogy kibújjunk a sátorból. Túlestünk a reggeli tisztálkodási szertartáson, valamint az erősebb nem részéről kötelező fürdőzés a tengerben (16 fokos volt), majd felkerekedtünk a belvárosba. Gyalog. Merthogy nincs az olyan messze. Pedig de. Főleg éhgyomorral. 30 fokban. Röpke 3 óra talpalás után elértük Erikslust-ot, a belváros utáni legelső kertvárosi részt. Beromboltunk az első boltba, ahol elemózsiát lehet kapni. A Malmborg nevű, leginkább Sparhoz hasonlító, áruházban minden volt mi szem-szájnak ingere. Elképesztően széles választék, hatalmas területen (és ez még csak egy kisebb bolt volt). A pékáruktól a felvágottakon át az alkoholig óriási kínálat, meglepően olcsón. Reklám sehol, nem nyomják az arcodba, hogy vegyél „ólvéjszt” most rögtön de tüstént mert hűűű de „óccsó”.

Feltankoltunk egy kis péksütivel és üdítővel, lezuttyantunk a bolt elé, jóízűen belakmároztunk. Közben figyeltük a körülöttünk lévő új, ismeretlen világot. Az emberek mosolyognak, nyugodtak, barátságosak, jókedvűek. És biciklivel járnak még nagybevásárolni is. Autót alig láttunk, nem volt nagy tömeg az utcákon sem, pedig Svédország 3. legnagyobb városa. Lehet hozzátett a dologhoz, hogy aznap Midsommar napja volt, Szentivánéj, a szerelemesek éjszakája. Odakint ez szünnap, megáll az élet és minden jóval hamarabb bezár. Tulajdonképpen a Midsommar miatt jöttünk Malmöbe. Ilyenkor a lányok virágkoszorút kapnak, az emberek kitódulnak a parkokba, grilleznek, beszélgetnek. Kirakodóvásár, mozgóbüfé, koncertek és a feldíszített fa körbetáncolása a program.

De ne szaladjunk még így előre. Tehát, elköltöttük ebédünket és tovább indultunk a centrál felé, hiszen barátaink hamarosan érkeznek, hogy együtt folytathassuk a nyaralást. Ők egy nappal későbbi járatra kaptak csak helyet, és egy nappal tovább is voltak. Mikor beértünk a központba, kapcsolt kicsi agyunk, hogy bakker, ilyenkor korábban zárnak a boltok. Szomjasak voltunk, és a késő délutáni és esti ünneplésre fel kell tankolni enni-innivalóval. Sajgó lábunkat végigvonszoltuk a fél belvároson, de nem találtunk nyitva egy darab boltot sem. A malmöi városnézésből eszeveszett boltkeresés lett. Délután megérkezett két barátunk, Józsi és Erika. Csüggedve számoltunk be róla, hogy éhen és szomjan fogunk halni, mert minden zárva. Józsi fülig érő szájjal közölte, hogy épp az imént ment el a reptéri buszuk egy nyitva lévő Malmborg mellett a külvárosi részben. Nosza, helyi járatra fel a cumóval, közöttük a „sátán gurulós bőröndjével „ (később kifejtésre kerül eme jelző). Erikslust-nél le, be a Malmborg-ba, táplálékkal, alkohollal felszerelkeztünk, majd irány egy másik járattal (még mindig ugyanazzal a jeggyel!) a Folkets Parkba a nagy dínom-dánomra.

Fáradtan, éhesen megérkeztünk, letáboroztunk East Side és West Side között (fekete testvéreink csilli-villibe tolták a grillt). Körülbelül 20 perc után kiszúrt minket egy kellően ittas chilei zugárus. Véletlenül 10 másodpercre elbambultunk az ő irányába, s ő ezt felhívásnak vette. Odaimbolygott hozzánk és félig spanyolul félig svédül megpróbált nekünk eladni egy aranyberakásos pillangókést illetve egy kis, ezüstre fújt bicikliláncot gyűrűvel (!). Nagy nehezen megértettük vele, hogy barátom, mi nem fogunk venni tőled semmit. Így hát csalódottan eldöcögött. Mi pedig szedtük a sátorfánkat és egy kicsit közelebb ültünk a néphez. A virágkoszorú árust hiába kerestük, nem találtuk. Végül egy svéd leánytól megkérdeztük, hogy ő honnan szerezte az övét.

Kiderült, a városban virágárusoknál lehetett kapni, illetve ő a sajátját maga fonta. Száj lefittyen, cideres (gyümölcsökkel ízesített almabor) doboz kattan, isteni, hűs nedű gurul a torokba. Később az is kiderült, hogy semmi program nem lesz aznap a parkban, de még a szokásos fa körbetáncolás sem lesz. Így hát felkerekedtünk ismét, s vagy 2 km-en keresztül hurcibáltuk a „sátán bőröndjét„ mire találtunk egy boltot, ahol vettünk pár dolgot az esti grillezéshez. Felszálltunk a következő helyi járatra, amin megérdeklődtük, hogy két megállóval arrébb indul az a busz, amivel mi kijutunk a kempingbe. Sofőr bácsi kedves volt, látta, hogy turisták vagyunk, így kedvezményesen elvitt két megállót. 20 perc múlva jött a buszunk. Estefelé már itt is ritkulnak az egyébként 5-10 percenként közlekedő buszok.

9 óra után érkeztünk vissza a kempingbe. Elképedve tapasztaltuk, hogy itt meg javában megy a dáridó. Kirakodóvásár és körhinták tengere a kemping mellett. Tehát teljesen feleslegesen cibáltuk végig a fél városon a csomagokat és a „sátán bőröndjét”, jöhettünk volna egyenesen a kempingbe is. A „sátán bőröndje" címet azzal érdemelte ki szerencsétlen táska, hogy két vacak kis kereke van, és egy abszolút nem kényelmesen kézre eső fogantyúval húzhatja az áldozat maga után. Kis távok megtételére alkalmas, jó nagy, belefért a sátor, a matrac és a hálózsákok is. De nem városnéző túrára lett kitalálva szegény, arra meg nem számítottunk, hogy a fél városon keresztülhúzzuk majd. A fiúk felváltva rángatták maguk után, kötöttek rá törölközőt meg pulóvert, vitték együttes erővel is, de minden hiába. A bőrönd csak gúnyosan nyikorogva cibáltatta magát. Végül Józsiék is végre sátrat állítottak, matracot fújtak, berendezkedtek. A helyünktől nem messze grillező hely volt padokkal, asztallal. Beizzítottuk hát a szenet, s hamarosan már sült is a finom svéd grillkolbász. Kellemesen eliszogattunk, miközben lassan éjfélre járt az idő, és egyre hidegebb lett az éjszaka. Napközben 25-28 fok, éjjel 9-10 fok volt. Rájöttünk, hogy a kemping nem lesz  móka és kacagás, ha Koppenhágában és Bornholmon is ilyen lesz az idő. Meg arra is, hogy már „öregek” vagyunk mi a hosszú távú sátrazáshoz, és eldöntöttük, hogy másnaptól hostelbe vagy ifjúsági szállóba megyünk aludni.

Koppenhágai kalandjainkról a következő részben számolunk be.

Czeller Péter és Dréher Boglárka – kikapcsolok.hu